Ha még nem láttad, először az előzményt olvasd el: A valóra vált álom: Esküvői fotózás a Maldív-szigeteken

A türkizkék tenger – vakítóan fehér homok – pálmafák jól ismert hármasán kívül nagyjából az alábbiakat tudtam a Maldív-szigetekről, mielőtt találkoztam Esztivel és Gergővel:

Ázsia legkisebb országa, amely az Egyenlítő környékén, magyarországnyi négyzetkilométeren fekszik az Indiai-ócenában, a szárazföldek összterülete azonban kisebb, mint Kecskemét. A globális felmelegedés következtében a tengerszint-emelkedés évente 0,9 cm, emiatt a világ egyik legveszélyeztetettebb területe, hiszen a legmagasabb pontja éppen csak eléri a 2,5 méteres magasságot.

Az ország 26 db korallzátonyok alkotta, gyűrű alakú szigetcsoportból, atollból áll. Az időeltolódás +3 óra az itthoni nyári időszámításhoz képest. A napkelte egész évben 6 óra körül, a napnyugta mindig 18 óra körül következik be.

eg-maldiv-3nap_131

Szép lassan aztán minden részlet kiderült úticélunkról, az Ari Atollban lévő Nalaguraidhoo szigetéről, ami inkább Sun Islandként ismert. A tapasztaltabbak szerint kezdő “Maldívosoknak” ez a sziget való, ezt teljes mértékben alá tudom támasztani :)

A mi fogalmaink szerint nagyon kicsi a sziget, maldív szemmel mégis nagynak számít (1600×440 m), a szűk három nap nem is volt elég a teljes bejárására.

Nagy utazás

Némi itthoni autózás, egy Budapest-Isztambul, majd Isztambul-Malé repülés után mellbevágó élmény volt a trópusi hőség és a páratartalom. Dél körül szálltunk le, így rögtön az első percekben ízelítőt kaptam a hamisítatlan egyenlítői napsütésből. Innen még egy rövidke belföldi repülőjárat, egy kis buszozás majd 10 percnyi gyorshajózás után, összesen 21 órányi utazással a hátam mögött léptem partra a sziget kikötőjében.

Esztiékkel a lobbyban beszéltük meg a találkozót, de ők legalább annyira izgultak mint én, és már a kikötőben vártak rám.

Maldív-szigetek, Hulhule és Malé
A hosszú, mesterséges szigeten van a repülőtér a kifutópályával, mellette pedig Malé, a világ egyik legkisebb fővárosa

Eljegyzés a homokon

A check-in után a személyzet elfuvarozott a szállásig, amely az óceántól kb. 50 méternyire lévő bungaló volt. Gergő megsúgta, hogy meglepetéssel készül Esztinek, úgyhogy egy óra múlva találkozzunk.

Pici szépséghiba volt a dologban, hogy a szállást ugyan elfoglalhattam végre és a remek szabadtéri zuhanyzóban lemoshattam magamról az út porát, de a bőröndöm még valahol a szigeten keringett, benne az összes ruhámmal. A sok repülés miatt jól fel kellett öltöznöm, így többek között hosszúnadrág is volt rajtam – nem lett volna kellemes ebben dolgozni.

A felkészült utazó azonban nem esik kétségbe és előrelátóan a kézipoggyászban magával vitt fürdőnadrágban, mezítláb indul első trópusi fotózására :)

Gergő a pár száz méterre található mini homokpadot szemelte ki a lánykérés helyszíneként. Nagyjából 20×20 méteres lehetett, ide hoztak át hármunkat csónakkal, majd hagytak magunkra naplementéig.

Fotózás a Maldív-szigeteken
Indulás a homokpadra, leányt kérni

A meglepetés igen jól sikerült, remek hangulatban fotóztunk. Végre közelről is megcsodálhattam a maldív homokot és a 27 fokos Indiai-óceánt. Egyáltalán nem bántam, hogy késett a bőröndöm, a ruházatom tökéletesen megfelelő volt a feladathoz.

Esztiéket ekkor fotóztam először, de már itt látszott, hogy a másnapi esküvőn sem lesz nehéz dolgom. Közben lassan beesteledett, az ég is befelhősödött, így a naplementére várt színorgia elmaradt.

A sötétség sem akadály

A nagy szigetre visszatérve a cápa- és rájaetetésről sajnos lecsúsztunk. Vacsora után még tettünk egy hosszabb sétát a parton, figyeltük a menekülő tarisznyarákokat és találgattuk, mi vár ránk másnap. Iszonyúan fáradt voltam már, de amint megláttam az úszómedencét, eldöntöttem, hogy KELL nekem egy kép onnan.

Elsétáltam a bungalóhoz, összeraktam az állványt, majd a sötétben visszatértem a medencéhez és elkészítettem az alábbi fotót:

eg-maldiv-1nap_081

Az utazásokra készülve mindig nagy dilemma, hogy mit vigyek magammal és mit hagyjak itthon. A teljes felszerelésemet sajnos nem vihetem, sem súlyban, sem terjedelemben nem tudnám megoldani, hogy a szabványos kézipoggyász-méretekbe beleférjek és ott van még az, hogy a helyszínen is meg kell valahogy mozdítani.

Állványt azonban mindig viszek, bár most sem volt egyszerű megtalálni a helyét a bőröndben. A medencés kép után másnap is nagy szükségem volt rá, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg.

Már az első napon rengeteg élmény ért, a látvány mellett érdekesek voltak a hangok is. Ez a felvétel szintén az első nap vége felé készült. Nagyon tetszik, ahogy a koel madarak kiáltozása betölti az éjszakát:

Esztivel és Gergővel másnap hajnali 5-re beszéltük meg a következő találkozót, sokat tehát nem bírtam aludni…

A cikk további két résszel folytatódik:
2. rész: Álomesküvő a trópusi tengerparton
3. rész: Búcsú Sun Island-től

Az összes fotó nagy méretben, a billentyűzettel is lehet lapozni a képek között: