Az alábbi képet régebben készítettem, de úgy érzem, itt a helye a sorozatban. Ismét egy elkapott pillanat, egy fotozsurnaliszta stílusú esküvői fotó.

eskuvoi-foto-fotovig-08

Egyik kedvencem az esküvőkön a gyerekek fotózása, mert a felnőttek világában palástolt érzelmek náluk még kontroll nélkül törnek a felszínre. Őszinte reakcióik mindig exponálásra késztetnek.

E heti fotóm a bevonulás után készült, miután mindenki helyet foglalt. A kórus az ijfú pár előtt, az oltárnál helyezkedett el és az esküvői szertartás alatt többször is énekeltek, zenéltek. A gyerekeknek ez szokatlanul hangos volt, ami ellen így tiltakoztak.

Kedvelem ezt a fotót, mert külső szemlélő számára is érthetőek a gyerekek érzelmei, minden az arcukra van írva. A násznép többi tagja remek hátteret alkot, szokás szerint rengeteg a szigorú arc (ahogy az szinte minden itthoni esküvőn megfigyelhető – sajnos). A fotó itt színesben is megtekinthető, ehhez a bejegyzéshez mégis a fekete-fehér változatot tartottam jobbnak. Így egyik ruha színe sem vonja el a figyelmet a fő témáról, véleményem szerint jobban hangsúlyozódik a fotó riportjellege.

Az esküvőkön két fényképezőgéppel dolgozom, ezek egyszerre vannak rajtam. Gyakran megkérdezik, hogy miért nem elég nekem egy gép. Ilyenkor elmondom, hogy az egyiken telezoom-objektív, a másikon pedig egy normálzoom-objektív található. Így nemcsak a közvetlen közelemben, hanem a távolabb zajló eseményeket is megfelelő képkivágással tudom megörökíteni (a teleobjektív „közelre hozza” a távolabbi témákat).
Az esküvőn a menyasszony és a vőlegény a főszereplő, de legalább olyan fontosak a vendégek is. Adódhatnak helyzetek, amikor nincs lehetőség közelebb lépni és a fotóalanyok sem viselkednének természetesen, ha két méterről az arcukba fényképeznék. Ilyenkor nagyon jó szolgálatot tesz a másik vállamra akasztott teleobjektíves gép. Sok jó fotót köszönhetek már ennek.